Los Angeles#2!

Na, nem sikerült mindennap írni, ahogy terveztem, de ez várható volt :).
Tegnap elôtt délelôtt Stella elvitt kocsikázni, persze közben egy csomó dolgot el is intéztünk, mint pl. tankolás (ahol Stella megkísérelte felgyújtani a benzinkutat :) meg bevásároltunk. De hihetetlen volt beülni abba a kocsiba. Piros Mustang cabrio és az idô is tökéletes volt ahhoz hogy leeresszük a tetôt. Nyári meleg volt!! Persze a piros sportkocsival, dübörgô zenével na meg 2 lánnyal a kocsiban eléggé "neck breaker" látvány voltunk! Ez nem Connecticut, itt utána fordulnak az embernek!:)

Délután elmentünk Long Beachre találkozni Mattel, Scottal, Mike-kal, Stefanie-val és Camie-vel, akik mind voltak két éve Magyarországon. Mike-ra csak alig, Stefanie-ra egyáltalán nem emlékeztem, de a legfurább az az volt amikor megjelent Camie. Alig ismertem meg, annyira lefogyott...csak amikor meghallottam a a hangját, akkor voltam biztos benne, hogy igen, ez ô! :) Aki ismeri, tudja mirôl beszélek.
Na de hogy az elején kezdjem, Stellával eltévedtünk. Sikeresen eljutottunk Long Beach-re de a Second Street helyett a Second Place-re jutottunk, ami sajnos egy zsákutca. Bolyongtuk még tovább, miközben telefonon próbáltak a többiek elirányítani minket a megfelelô helyre. Érdekes módon kiderült, hogy Matt drága is elkavarodott, és ugyanoda lyukadt ki mint mi elôzôleg, a Second Place-re. Na akkor megbeszéltük, hogy visszamegyünk a rossz helyre, mert azt legalább tudjuk, hogy hol van és a többiek értünk jönnek. Mire stílsosan megérkeztünk Stella piros Mustangjával, Matt már a szintén piros furgonján ücsörgött ránk várva. Annyira jó volt újra látni!!!
Aztán a többiek is befutottak. Beültünk elôször egy kávézóba, aztán sajnos Scottnak hamar el kellett mennie. Mi azért elmentünk egy "hooka-place"-re vizipipázni, aztán meg sétálgattunk a városban és felültünk egy óriáskerékre is. Annyira jó volt újra velük lenni, meg is beszéltük, hogy majd Karácsony után megint csinálunk valamit.
Matt, Stefanie, Mike, Camie, Stella és én:

Stella es én az óriáskeréken (Long Beach):


Tegnap végre lett egy kis Kaácsonyi hangulatom, mert Stellával elkeztük díszítgetni a lakást, de csak azt mert karácsonyfájuk nincs. Múlt évben még megvolt, de most nem találtuk és mivel örmény létükre annyira nem ünneplik a Karácsonyt annyiban is hagytuk a dolgot. Én sem hiányoltam annyira, így legalább nincs honvágyam annyira. Este viszont hivatalosak voltunk a brazil barátaikhoz, na ott volt minden: égôk, díszek, Karácsonyfa, nem is akármekkora. Ôk is nagyon aranyosak voltak, és az ô mexikói barátaik is ott voltak akiknél aztán ma barbecue-zni voltunk. Na hát az nem volt semmi. A puritán New England után ez nagyon más volt. Persze ott is kedvesek az emberek csak máshogy. Kezdjük ott, hogy los mexicanos: lovagiasak. Végre Európai nônek éreztem magam, aki elôtt kinyitják az ajtót és átadják a széket. Amúgy már a kinézetük is tipikus mexikói, meg az egész mentalitásuk is. Csípôs chilis kaja, nagy puszi az arcra, és éneklés. Ehhez persze megfelelô karaoke berendezés is volt, ami elég hamar elôkerült. Épp a sült husommal bírkóztam, amikor hallom, hogy beraktak egy CD-t. Felnézek és megállt a villa a kezemben: nem CD volt, hanem az egyik lány, Emma, épp dalra fakadt. Ha nem látom-hallom nem hiszem el. Nagyösszegû fogadásom lenne rá, hogy megnyerné a megasztárt. Na meg annyira befogadóak voltak! Például Don Carlos (Carlosból csak 5-tel ismerkedtem meg a családból), aki olyan mintha a keresztapából szalajtották volna, azt mondta amikor elbúcsúztam, hogy "This is your house. Anytime you come back". Ezen annyira meghatódtam!! Végülis alig ismernek. Az meg a másik, hogy elôzô nap Feliciáéknál ajándékot is kaptam, meg egy állásajánlatot az egyel fiatalabb Carlostól az éttermében...meggondolandó ;))).
Noi a karácsonyfánál:

Stella mamája és én:

Stella, Stella mamája, én, Stela öccse és Mr.Carlos:

Emma a mikrofonnal:

Carlitos a kutyussal, háttérben Mr. és Don Carlos:

Karaoke: Bessame mucho?:


Ezek után mi Stellával kicsit elôbb jöttünk el, hogy még találkozzunk az apjával. Ô is nagyon kedves volt, bár neki elég nagy akcentusa van és nem nagyon szeret angolul beszélni.

Azt hiszem beszámoltam minden eddigi lényeges dologról, most azt hiszem megyek aludni mert mindjárt lefordulok a székrôl. Hosszú is volt a nap, na meg sajnos az a 3 óra idôeltolódás is számít...Connecticutban most épp reggel fél 7 van :(

Los Angeles#1!

Üdv mindenkinek a napsütése Los Angelesbôl! Igen, bizony, ideértem egyben, mondanám, hogy gond nélkül de sajnos ez nem igaz! :(
Napközben minden jól ment, mondhatni teerv szerint haladt minden. Idôre bepakoltam, elbúcsúztam Annától, beszéltem anyuval, trallala, aztán elpakoltam a gépem, hogy háromnegyed negykor hívjak egy taxit az este 6:30-kor induló gépemhez. Hívtam is, megbeszéltem a nôvel mindent mondta hogy nemsokára telefonál a taxis. Kb 5 perc múlva csörgött is a telefon, és egy igen fura akcentussal beszélô fazon próbált a tudtomra adni valamit...5 perc beszélgetés után egyikünk sem tudta mi van, de azzal fejezôdött be a beszélgetés hógy én lemegyek a megadott címre. Le is vonszoltam a bôröndöm...várok, várok, várok, még mindig várok...és nagyon hideg van. Kezdett gyanús lenni a dolog, úgyhogy elmentem az utca végén lévô campus safety-hez, hogy hadd használjam a telefonjukat. Visszahívtam a céget, és mondták hogy "yes, honey, the cab is within a mile from you, it should be there in a couple of minutes." Mondom remek, visszaslattyogtam a Vernon 114 elé és újrakezdtem a várakozást. Megjegyzem a nem túl téli cipômben annyira nem volt ez vicces. És ismét várok, várok, várok, semmi. Kezdtem eszméletlen ideges lenni, hideg volt, már sötétedett és az óra meg ketyegett. Visszamentem a campus safetyhez hogy felhívjam ôket és leordítsam a fejüket. Kábé ez zajlott le a telefonban: mondtam a címet hogy hova kértem a taxit kb 1 órája (!!!) erre a nô "wow, honey, that was a while ago" mire én "yeah I KNOW!" Erre elkezdni nekem magyarázni hogy ÉN nem mentem idôben a taxishoz és valaki elvitte elôlem...ja, mintha a Vernonon tömegek lettek volna aznap. Csak varjak voltak...mint egy kísértettanya...a campus safetysek meg én voltunk az egyedüli élôlények! Na mindegy mondtam hogy nekem megy a gépem, sürgôsen küldjenek valakit. Mondta, hogy nemsokára felvesz egy a Vernon 76 (campus safety) elôl. Na, vissza az utcára és várakózás megint. Itt már elbôgtem magam...sötét volt, fáztam, és nem akartam belegondolni mi lesz ha lekésem a gépet. Erre 5-kor kaptam is anyutól egy smst, hogy ott vagyok-e már, becsekkoltam-e. NEEEEEEEEEM :'(. De szerencsére végre befutott a taxis, egy etióp fazon. A lelkiállapotomnak már csak az hiányzott, hogy cseverésszünk ...ráadásul mirôl?! "Oh you're from Hungary? Ah, a nice little Communist country!" AAAAAARRRRRGH!!! Itt pattant bennem el valami...de aztán jófej volt, nem bántasnak szánta, meg tudta is a fôváros nevét, végül jól elcseverészett magában. Na végre a reptérre értem, ott már minden simán ment, becsekkoltam, felszálltam a gépre és egész jó helyem volt. Ablak mellett és közvetlen mellettem nem is ült senki. Kansas City fölött kicsit döcögôs volt a dolog a legörvények miatt de amúgy rendben megérkeztem LA-be. Még korábban is a tervezettnél.

Na ott aztán megint volt egy kis idegesség mert Stella nem volt sehol. Vártam vártam...ez aznap már nagyon jól ment...elszórtam egy csomó negyeddollárost, amit külömbözô kedves emberek váltottak fel nekem, telefonra, de Stellát nem értem el. Végül egy 30 körüli srác láta rajtam, hogy valami nincs rendben és odajött, hogy "do you need help? you can use my phone anytime just let me know." Tök rendes volt. Használtam is és végül Stella mamájával beszétem aki mondta, hogy úton vannak csak iszonyú nagy a dugó. Amint letettem meg is jelent Stella egy édes rózsaszín macival :) A nyakamba borult, én gyorsan visszaadtam a telefont meg megköszöntem a srácnak a segítségét aztán szaladtunk is a kocsihoz mert az öccse nem tudott leparkolni.

Nem sokat láttam még LA-bôl, csak a kocsiból kinézve, de vannak pálmafák!!! És az ország fél tiszta ivóvize arra megy el, hogy ezeket locsolják mert amúgy itt sivatag lenne.
Aztán megérkeztünk Stelláékhoz, és a mamája nagyon kedves volt! Stella is iszonyat édes! Nem is éreztem, hogy eltelt 2 év amióta nem találkoztunk!! Mintha ezer éve ismerném, pedig csak fél évig voltunk jóban. Már érzem, hogy minden nagyon jó lesz!
Nemsokára indulunk Long Beachre találkozni Matt-tel és Scotal!! El sem hiszem, hogy újra látom ôket!!!

Na most megyek is, fényképezôgép készenlétben!
Folyt.Köv.
Addig is puszi mindenkinek!!!

Pam, you're the procrastinator queen! ;))

I dedicate this to Pam, who reminded me that I haven't updated my blog for a while. You're right Pam, I should work on that! So you can procrastinate more by reading in Hugarian :)) Love you! P.S I will hide hidden messages in English for now on so I can check whether you're a faithful reader or not ;)))

Na, ma végre leadtam az utolsó elôtti esszémet, már csak egy van hátra meg még két vizsga aztán kész, vége a félévnek, ami valahol nagyon furcsa mert mintha tegnap szállt volna le a gépem! Hogy egy jól ismert közhellyel éljek repül az idô.
Azért szerencsére nem csak tanulással töltöttük az idôt, voltunk például múlt héten New Yorkban, a Sarah Lawrence College-ban megnézni Michelle, Pam hugának az elôadását (there you go Pam!). Elég avant-garde darab volt, de nekem nagyon tetszett! Sajnos Michelle-nek nem volt túl nagy szerepe, de azt jól csinálta.

Tegnap meg a music review session-öm után Pam-mel és Julie-val elmentünk a Chapelbe meghallgatni a "Lessons and Carols"-t. (I think you'll like this sentence...you only have to figure out 7 words I guess). Ez egy félig mise félig koncert volt, és nagyon szép volt...lett egy kis Karácsonyi hangulatom tôle. Aztán elmentünk vacsizni (szegény Anna vagy 20 percet várt ránk mert nem tudtuk megmondani, hogy mikor lesz vége a dolognak) aztán meg Julie-val meg Annával megnéztük a The Legend of 1900-et amit most heckeltem a netrôl. Mi már láttuk de Julie még nem, és azt hiszem neki is nagyon tetszett...fel is rakott egy idézetet belôle az AIM profiljába:)).

Ma találkoztam Lindával, úgy néz ki, hogy tutira van melóm jövô félévben...nagyon remélem, hogy így van, mert kezdek ebbe belefáradni lassan. Amúgy nagyon örült a bornak amit vettem neki, és a kis üdvözlôlap is tetszett neki amit én csináltam (tekintve, hogy még csomagolópaírt sem tutam venni, mert nem nagyon tudok kimozdulni a campusról). Végül egy fehér lapra ragasztottam egy karácsonyfás képet a hátuljára meg egy kandalósat karácsonyi zoknikkal és így félbehajtva üdvözlôlap lett belôle. Sajnos csak celllux-szal tudtam felapplikálni (igen, roppant igényes lett), és még egy Halloweenról maradt szallaggal (amit ha jól sejtek még tôle kaptam) kötöttem rá az üveg nyakára.

Na megyek befejezem (izé elkezdem) az esszémet, mert így sosem fejezem be. Vagy néznem kéne egy kis Ali G-t? Az serkentôleg hat rám ;))) Respect...for real!
Majd még jönnek a Thanksgivinges beszámolók is!! Na meg nemsokára Californiaaaaaa....here I come!!!!

Keep on reading!;)

"Walk the line"

Tegnap este megnéztük a Johnny Cash filmet, a "Walk teh Line"-t (klikk ide) a helyi Crown nevû multiplexben. Nekem nagyon tetszett, és teljesen el voltam ájulva tôle, hogy Joaquin Phoenix énekelt...ez csak a végén a feliratoknál esett le amikor meghallottam az eredetit. Eszméletlen jó hangja van! És úgy egyáltalán nagyon jó volt benne, nem véletlen, hogy még életében Johnny Cash is ôt választotta a szerepre miután látta ôt a Gladiátorban. Reese Witherspoonban meg pozitívat csalódtam!:) Tessék megnézni!!:)
"I fell in to a burning ring of fire
I went down,down,down
and the flames went higher.
And it burns,burns,burns
the ring of fire
the ring of fire."

arrrrgh!!!

Anyúúú! Kész vagyok! És abszolút nem produktív! Hajnali negyed kettô van (na persze nem siránkozni akarok, elvégre valaki csak ilyenkor kezd élni) és itt ülök egy esszé fölött sok sok gondolattal meg argumenttel amiket nem tudok összerendezni az agyamban! Egy esszé már kész van holnapra de ezzel nagyon sokat szenvedek! Az agyam darabokban de nincs puzzle-hangulatom...
Ehelyett away message-eket nézegetek AIMen meg Annával MSNezek aki a szomszéd szobában hasonló állapotban leledzik. Hm...és anélkül, hogy tudna róla Peti is becsatlakozott...ha jól hallom a szambadob órájára gyakorol..úgy látszik mindenki hajnalban éled föl. Errôl a szomszédban lakó lány is mesélhetne. Nem nagyon kedveltem meg ittlétem alatt, mivel elôszeretettel TVzik (jo hangosan) vagy porszívózik (!!!) vagy khm egyéb dolgokat mûvel a barátjával az éjszaka kellôs közepén. Ez utobbit megérteném de a porszívó?? Na mindegy most már boldog tulajdonosa vagyok egy doboz Mack's füldugónak, úgyhogy az ilyesmi már lepereg rólam.
Na, ha még aludni is akarok akkor visszatérek az esszémhez...de ha jobban belegondolok, minek is aludni? Az ember csak eltunyul a folytonos lustálkodástól ;-))

Job

Nem hiszem el! Már abszolút feladtam ezt a meló dolgot...erre Linda bejelenti nekem úgy mellékesen, hogy "ja! van munka ha érdekel". Bírom ezt a nôt. Szóval jövô szerdától dolgozó nô leszek...exciting!!!

Kevin's bday

Tegnap volt Kevin szülinapja, amit fergetegesen jól meg is ünnepeltünk! Piciny, kb 10 fôs társaságunk egy New Britain-ben lévô német étteremben kezdte az estét. Két kocsival mentünk, az egyiket Pam vezette (nem akart ugyanis inni, mert másnap tesztet írt) a másikat meg egy Richard nevû srác. Az étterem nagyon vicces volt! Végig német "sördalokat" játszottak és a pincérek is be voltak öltözve "népviseletbe". Le is ültünk, majd egy Stan nevû pincér ismertette a "szabályokat". Igen egyszerûek voltak, fôleg mert csak egy volt: ha German size beer-t rendelsz (cirka egy litykó) akkor big cheers-t kapsz. Ez annyit jelentett, hogy amikor kihozták a sört, a pincér ritmusosan elkezdett kiabálni a tömeg meg válaszolt...:) Ez jópárszor meg is történt. Majd behoztak egy csomó idétlen sapkát és mindegyikünk fejébe nyomtak egyet:
Richard, Kevin, Jackie:

Pam és én...szexi ;-):

Jackie, Laurie és Bill:

A három grácia :):

Eric a viking:

Jack és Shin:

Kalapcsere#1:

Kalapcsere#2:

És mindenki...majdenem mindenki:

A vacsi után visszakocsikáztunk a Trinityre, konkrétan a Funstonba as usual (itt van Jackiék quadja) még egy kis sörözésre akinek nem volt elég meg egy kis beerpongra...sajnos ebben még nem vagyok valami penge, de gyakorlat teszi a mestert!!! ;-)))