Halloween party

Elérkezett a várva várt Halloween! Ímmár túl a ZH-kon és a sok szenvedésen, itt volt az ideje egy kis lazításnak is ;-). Már napokkal korábban megvolt az ötlet, hogy minek öltözzünk be hála Julie-nak. Péntek este el is vitt minket a Targetba beszerezni a szükséges, még kiányzó hozzávalókat. Már csak egy kendô és egy kalap hiányzott a tökéletes cowgirl szereléshez! Sajnos mikor odaértünk meglepôdve tapasztaltuk, hogy nem is annyira egyszerû beszerezni ezeket a triviálisnak gondolt ruhadarabokat. Nem volt cowboykalap! Se a Targetban se a Walmartban...hihetetlen, nem is értettük mivel, hogy Julie-t idézzem "kids wear it all the time". Mindenesetre nem adtuk fel, és kitartóan mentünk tovább; végül egy Party Shop (vagy valami ilyesmi) nevû boltban találtunk rá a megfelelô kalapokra. Így már megvolt minden, úgyhogy meg is ünnepeltük egy késô esti hot vanilla cream-mel a Starbucksban.

Másnap este végre felvehettük csodás jelmezeinket, ami részemrôl egy magassarkú csizmából, farmerbôl, rojtos övbôl meg természetesen kendôbôl és cowboy kalapból állt. Annának hasonló volt a szerkója, de ô szoknyát vett farmer helyett. Mivel ezeknek a cuccoknak a fele Pameké volt, ott fejeztük be az öltözködést. Sajnos Pam nem tudott jönni mert másnapra le kellett adnia egy esszét, de azért mi Julieval, teljes díszben elindultunk a Pikeba.

A magyar beöltözôs bulikkal ellentétben itt MINDENKI beöltözött! Aki nem az "lame" volt (=gázarc). Volt egypár nagyon ötletes jelmez: egy srác iPodnak öltözött, valaki az éppen átváltozó superman volt, voltak Chippendale fiúkák, katicabogarak, egy mutogatós bácsi és még sorolhatnám. De most inkább nem...a képek magukért beszélnek, bár sajnos legtöbbjükön csak mi vagyunk...csak semmi egoizmus!


Alex és én:

Cowgirls:

Julie és Superman:

Julie, Anna és én:

'80s party

Sajnos még mindig a keddi két ZH-mra tanulok teljes gôzzel (annyira lassan megy...:( ), de mivel az egész hétvége, no meg a péntek és hétfô is errôl szól ezért Pam hosszas unszolására elmentünk a '80-as évek bulira. Ezt állítólag nem lehetett volna kihagyni, mert ez A buli. Gondoltuk akkor mégegy ilyen alkalom nem lesz, ezért este 10-kor (addig lázasan tanultunk Annával) el is kezdtünk készülôdni. Aztán átmentünk Jackie-ékhez befejezni a "toalettünket" :). Érdemes volt: ott beszereztem egy piros neccharisnyát meg "karmelegítôket" (? ki tudja mi a nevük...). És íme, tádámm:

Anna Jackie Pam és én:

and all the crazy people...

Számomra az este eddig volt élvezetes, ez a beöltözés nagyon vicces volt. Aztán átmentünk a Field House-ba ahol a tényleges buli volt, 80-as évekbeli, élô zenével. Természetesen megint zuhogott az esô, mint mindig amikor mi kimozdulunk esténként... Az emberek többsége itt már egy más dimenzióban volt mint én az egy darab söröm után...így sajnos annyira nem volt jó, de azért érdemes volt látni a "jelmezeket" :)

péntek...

Ma voltam reggel futni...új rekord: 37 perc és ebbôl csak kettôt sétáltam!! Több, mint 3 merföld! Király vagyok!!

Most meg próbálnék tanulni, de azt itten nem lehet..."itt kérem lárma van." Petiék gyakorolnak valami színészkedôs órára. Pedig szépen elterveztem, hogy bevackolom magam az ágyamba, és hajrá avant-garde!:

Hm...asszem átmegyek a könyvtárba de sürgôsen...megint csak megy az idô...és még mosnom is kéne. Ááááá....

Cleo

Tegnap leadtam a takehome esszét a Music órámra. Szerintem nem lett rossz de amennyit én "prokrasztináltam" mire megírtam...különben nem is én lennék. Ha esetleg valaki nem ismerné a szót: to procrastinate = halogatni ;) Kitaláltam ugyanis, hogy meg akarok tanulni tíz ujjal gépelni. A dolog úgy kezdôdött, hogy láttam Julie-t AIM-ezni (AOL-os instant messenger)...hm...nem volt semmi. Én azt hittem gyorsan gépelek de össze lettem zúzva lelkileg ezután a látvány után. Úgyhogy haza is mentem és letöltöttem online gépelôs játékokat meg leckéket. Ezt ki is tettem az íróasztalom falára :

Jól el lehet lenni ezzel, pláne ha az embernek esszét kell/kéne írnia. Fôleg mert rövid, könnyû esszé volt amit "á, ugyan, 10 perc alatt megírok". Mielôtt azonban nekiveselkedtem volna, Julie meg átküldte a linket, hogy hogyan lehet zenéket meg filmeket tölteni...ez sem nagyon gyorsította meg a munkámat, el is kezdtem letölteni a Wallace és Gromit-ot (le is jött elég hamar a három kisfilm, a nagy nem sikerült). De végül kielemeztem ám a "St. Louis Blues"-t :)

Aztán este átmentünk a fiúkkal a Cleo-ba, mert ma volt a "second asking". Az elsôrôl lemaradtunk, úgyhogy most el akartam menni hamár kétszer kaptam meghívót. Anna kicsit bepunnyadt estére de végül ô is átjött. Kicsit késôn mentünk, úgyhogy már nem voltak annyian, de azért jó volt. Hangulatos maga a ház is. Annával fel is mentünk végül az emeletre, ami egyfelôl azt jelenti, hogy ténylegesen megmásztunk pár lépcsôt, de azt is, hogy részt vettünk az asking-on. Három, maszkot videlô ember fogadott minket egy elég sötét szobában. Az egyiküket azonnal megismertem, Kat volt az, aki PRIDE leader-em is volt, meg együtt jártunk teniszre. Vicces volt az egész; mivel az utolsók lehettünk ôk már jópár pohár fenekére néztek addigra. Elmondták a Cleo történetét, majd képekre kellett asszociálnunk, valamint megadni az adatainkat. Aztán bele kellett néznünk egy pajzson lévô tükörbe és megmondani mit látunk. Az egész persze arra irányult, hogy ott két "individual" van. Mert mindenki egy egyéniség és a Cleo-ban így fogadnak el. Nincsenek faji, nemi, vagy szexuális irányultságra vonatkozó elôítéletek...ez mondjuk nagyon tetszik benne...lehet, hogy belépek? :)

Elsô akadály

Ma megírtam az elsô negyedéves ZH-mat. American Popular Music. Jó érzés túl lenni rajta, bár sajnos ezt még mindig nem tudom teljes egészében elmondani...Történt ugyanis, hogy szépen idôben odaértem a terembe, Julie-val egymást kínlasztottuk azzal hogy az iPodjára rakott kötelezô zenék közül próbáltuk egymást meggyôzni, hogy melyik szám a leggázabb. Aztán csak telt-múlt az idô és semmi. Aztán valaki mondta, hogy egy cetli van az ajtón, hogy a tanárnak defektje volt és késik...ez tiszta Murphy. Na mindegy röpke 40 perc múlva be is toppant, de mivel nem akarta tovább tartani az órát, ezért az utolsó, esszé kérdést takehome esszének nyilvánította amit csütörtökre kell leadni. Így még mindig ezzel kell foglalkoznom...pedig már vár rám szívem-csücske-Nick és a 20. századi Avant-Garde ZH is...
Na mindegy majd holnap!! Ma este Gilmore Girls van..."ha kedd akkor..." :)))

Még mindig zuhog...

Az esô több mint egy hete esik!:( Azt sem tudom milyen érzés száraznak lenni!!!
Ilyen idôben nics is kedvem semmit sem csinálni...Bea szavaival élve nyüszi vagyok. Csütörtökön átmentünk Pamhez és Juliehoz videózni, mert többre nem volt erônk. Megnéztük a "When Harry Met Sally" címû filmet, ami szerintem tök aranyos. Kicsit késôn kezdtük el, úgyhogy éjjel fél kettôkor slattyogtunk Annával haza, igencsak romantikus hangulatban. Ennek sajnos egy csapásra vége lett amikor hazaértünk és ismeretséget kényszerültúnk kötni kedvenc szembe-szomszéd-focistáinkkal. Peti ugyanis ott sörözött velük a folyosón és ezért kénytelenek voltunk megállni. Aztán azt vettük észre hogy Peti már elszivárgott aludni mi meg még mindig a "sziporkáikat" hallgatjuk. Pár gyönygyszemet idéznék is (muszáj eredetiben mert vétek lenne fordítással elrontani: "I'm from California...did you know that CA is the center of the universe?" de a kedvencem: "Guys, you should come to party to Crow (focis fraternity). There are all the football and soccer guys. You know, there's not much up here (itt az egyik cingár szemüveges adonisz a fejéhez mutatott) but much more down there..." Hm...oh my god you know me so well...that's exactly what I need....no comment. Ja és az egyik amerikai srác akarta nekem megmagyarázni h milyen a jó sör!!!! Teljesen elrontották a romantikus-filmnézôs estémet. Plusz egy fenyegetést is kaptunk hogyha nem megyünk másnap velük bulizni akkor a kanapéjukkal betörik az ajtónkat....szerencsére túl részegek voltak ahhoz h erre másnap emlékezzenek :)))

Másnap, nem okulva a múltkori özönvíz buliból este ismét nekivágtunk Annával, hogy mi igenis jól fogjuk érezni magunkat esô ide vagy oda. A sár miatt nem másztunk fel Pam-ékhez, hanem rögtön a végállomást vettük célba, Jackie-ék quadját. Birom azokat az embereket...kicsit ugyan betegek: az egy dolog, hogy masszív alkoholisták, de mostmár egy gogo rúd is díszeleg a nappalijuk közepén...a beerpong asztal már fel sem tûnik amellett. A rúdhoz kiegészítôk is vannak ám: különfajta stripper kosztümök, köztük a kedvencem a Targetban vett tûzoltóruha (eredetileg Halloween kosztüm a gyerekeknek...nos, ki mire használja).
Szóval ismét hosszú éjszakánk volt, de új fogadalmat tettem: ezekután csak sört iszom!!! Szakadjon rám a tetô ha nem! Mert amit ôk itt töménynek neveznek az szerintem mérgezô...legalábbis nekem ez volt a benyomásom...a másnap meg csak megerôsített ebben.

Özönvíz

Az elmúlt napokban folyamatosan zuhogott az esô. Ahogy hallom Connecticutban árvíz veszély is van, de tényleges esetrôl még nem hallottam. Mi alaposan megtapasztaltuk a vizet, mert Annával a legnagyobb zuhéban döntöttünk amellett, hogy bizony ki kéne mozdulni. El is indultunk egy szép este reményében, sok emberrel, jó hangulattal bulival amibôl egy katasztrofálisan szörnyû élmény lett. Röviden: ronggyá áztunk de szó szerint, a buliból semmi sem lett mert házigazdáink már nagyban durmoltak mire odaértünk (éjfélkor!!!) és Noika elvesztette a karkötôjét. Hm...itt elkezdtem belátni, hogy Gábornak volt igaza, hogy ilyen idôben normális ember nem megy ki. Az én problémám szerencsére megoldódott, mert Gábor reggel eljött velem és megtalálta a karkötôt...legalább ez megoldódott. :)